Egyszer minden véget ér…

Nagy várakozásokat követően állítottuk fel a tábort egy hete, és bontottuk el a mai nappal. Bizony gyorsabban suhant el ez a hét, mint azt bármelyikünk is gondolta volna. Kicsit bánatosan, de élményekkel gazdagodva, örömmel az arcokon vettünk búcsút egymástól és intettünk vissza az útról, már-már a következő évi tábort várva. Mert ugyan most véget ért valami, de jövőre ugyanitt ugyanígy leszünk, és folytatjuk onnan, ahol most abbahagytuk. Találkozni fogunk újra meg újra. Nem szabad bánkódnunk, csak boldognak lennünk, mivel nem az elmúlás a lényeg, hanem a megtörténtek. Annak örüljünk, amit átéltünk, és ne amiatt bánkódjunk, ami véget ért. Mindenki más módon, ki vonattal, ki busszal, vagy autóval, de visszatér lassan a normális hétköznapokba. A blogcsapatnak köszönhetően pedig a rengeteg kép segíti majd az emlékek felidézését. Köszönjük szépen az egyesületnek, hogy idén is megszervezték a tábort, a tábor támogatóinak, a táborvezetőnknek, Laci bácsinak, aki híres türelmével nagyszerűen vezette idén is a tábort. Köszönjük továbbá minden önkéntesnek, akik idejüket és energiájukat nem kímélve segítettek nekünk. Ők sem bánták meg, ebben biztosak vagyunk. Jövőre ugyanígy ugyanitt találkozunk!

Végezetül pedig legyen itt még egy interjú Laci bácsival, a tábor vezetőjével:

Hogy érezted magad a táborban? Miben volt más, mint tavaly?

Remekül éreztem magam, a melegtől szenvedtem egy kicsit, de a hangulat és közösségi aktivitás hamar átlendített a holtpontokon. Nagyon jó volt a z új segítői körrel, csapattal dolgozni.

Lényegesen fegyelmezettebb volt a táborlakói közösség, jobban figyeltek az fiatalok magukra és egymásra. Érezhető, hogy minden évben egyre erősebb a fiatalok összetartása, barátsága.

Melyik programot élvezted a legjobban?

Hangulatilag a disco-hajó élménye fogott meg a leginkább. Jó érzés volt látni a szlovák és az olasz táborlakók által készített nemzeti sajátosságot tükröző vendéglátását. És nagyon jó érzés táborvezetőként tapasztalni, hogy a fiatalok élvezik és értékelik a szervezett programokat.

Volt bármiféle probléma is a táborban?

Nem, a tábor ideje alatt semmi probléma sem merült fel.

Várod már a jövő évi tábort?

A záró táborvezetői egyeztetésen a segítőkkel a jövő évi táborhoz ajánlásokat fogalmaztunk meg

És megerősítettünk egy-egy jó kezdeményezést. Szívesen és örömmel jövök táborozni.

Az utolsó esély

Péntek van, ami egyben a tábor utolsó teljes napját is jelenti. Reggel az evést követően ismét a faktorozás következett, ami már egyáltalán nem okoz gondot az újonnan betanított társainknak.

A hét elején választott két csapat közötti küzdelmet végleg el kellett dönteni, így hát a gyógytornát követően fekvőtámaszban és váltófutásban mérettetek meg a csapatok.

A nagy elszántság és hulló verejték ellenére is döntetlen született, amit végül a két csapatkapitány, Dani és Tomi futóversenye döntött el, amit végül is Tomi nyert. Gratulálunk a győztes csapatnak, a veszteseknek pedig drukkolunk, hogy jövőre sikerüljön. Délután a Balatonban fürödtünk, míg a szlovák és olasz vendégeink készítettek egy-egy hazai ételkülönlegességet. Később pedig mind a külföldiek, mind mi előadtunk egy szabadon választott dalt. Sajnos a blogcsapat ebben nem volt igazán sikeres, viszont a többieket örömmel hallgattuk végig.

Ekkor köszönte meg a tábor vezetése a szakmai segítők, az önkéntesek, és a segítők munkáját. Továbbá a sportban elért sikerekért is járt a tábla csoki. Minden táborozó kapott egy emléklapot, amin két-három olyan tulajdonság szerepelt, ami szerintünk a legjobban jellemző rájuk. A tábor értékelése tehát nagyon pozitívra sikeredett, többen már a következő táborról beszélnek.

Estére aztán végre elkészült a szlovák sztrapacska, és az olasz pasta, így hát volt mivel jól laknunk. Az ebédlő falán pedig körberajzolt kezek tucatjai várták, hogy jókívánságokkal és örömteli üzenetekkel lássuk el gazdájuk képzeletbeli batyuját, amit majd becsomagolva hazavihet.

Éjjel sajnos a vihar is megérkezett, így a tábor ideje alatt először láttunk esőt is. Azt hiszem, hogy panaszra az időjárás kapcsán nem lehet okunk. A blogcsapatról ma több képet is láthattok munka közben, amint az eseményeket folyamatosan követi, ha kell vízben, ha kell, akkor a fa tetején lesi a tábort és írja a blogját. Ebben pedig semmi túlzás nincs. Szóval irány az ágy, holnap pedig a búcsú…

    

                                                                                                    

A róka meg pörköltöt kap…

Közeledik a tábor vége, de a hangulat továbbra sem lankad. Délelőtt ezúttal elmaradt a gyógytorna, és korán indultunk busszal a Kis-Balatonhoz. Egyesek ugyan már alváshiánnyal küszködnek, mint az a képeken is látszik próbálják bepótolni a buszon.

Nagyon szép a környezet, a táj, megérte a hosszú utazást. Ellátogattunk egy természetvédelmi múzeumba is. Kora délutánra értünk el a pizzériába és ettünk mindannyian egy nagyon finom pizzát. Estig nem is lettünk ám éhesek!

Visszatérve a táborba egy dolgunk maradt: irány a part! Fürdés és vízibicikli. Utána pedig megérkezett a vendégelőadónk, a Bayer cég képviselője Suba István, aki egy előadást tartott a hemofília jövőjéről. Nagyon érdekes volt, sok új információt megtudtunk. Végül pedig egy igazi szürkületi fürdés következett, amiben a tábor nagy része izgatottan vett részt. Egy szó, mint száz: ismét egy nagyszerű napunk volt!

A blog csapatáról ma külön kép készült! Mi hárman írjuk nap, mint nap hajnali egy és kettő között!

Este próbáltuk lefotózni a közelben bóklászó rókát is, pörkölttel,samponnal és kitartással, de sajnos kevesebb szerencsével. A róka meg pörköltöt kap… - mondta az elnök.

 

A Blogcsapat!