Az utolsó esély

Péntek van, ami egyben a tábor utolsó teljes napját is jelenti. Reggel az evést követően ismét a faktorozás következett, ami már egyáltalán nem okoz gondot az újonnan betanított társainknak.

A hét elején választott két csapat közötti küzdelmet végleg el kellett dönteni, így hát a gyógytornát követően fekvőtámaszban és váltófutásban mérettetek meg a csapatok.

A nagy elszántság és hulló verejték ellenére is döntetlen született, amit végül a két csapatkapitány, Dani és Tomi futóversenye döntött el, amit végül is Tomi nyert. Gratulálunk a győztes csapatnak, a veszteseknek pedig drukkolunk, hogy jövőre sikerüljön. Délután a Balatonban fürödtünk, míg a szlovák és olasz vendégeink készítettek egy-egy hazai ételkülönlegességet. Később pedig mind a külföldiek, mind mi előadtunk egy szabadon választott dalt. Sajnos a blogcsapat ebben nem volt igazán sikeres, viszont a többieket örömmel hallgattuk végig.

Ekkor köszönte meg a tábor vezetése a szakmai segítők, az önkéntesek, és a segítők munkáját. Továbbá a sportban elért sikerekért is járt a tábla csoki. Minden táborozó kapott egy emléklapot, amin két-három olyan tulajdonság szerepelt, ami szerintünk a legjobban jellemző rájuk. A tábor értékelése tehát nagyon pozitívra sikeredett, többen már a következő táborról beszélnek.

Estére aztán végre elkészült a szlovák sztrapacska, és az olasz pasta, így hát volt mivel jól laknunk. Az ebédlő falán pedig körberajzolt kezek tucatjai várták, hogy jókívánságokkal és örömteli üzenetekkel lássuk el gazdájuk képzeletbeli batyuját, amit majd becsomagolva hazavihet.

Éjjel sajnos a vihar is megérkezett, így a tábor ideje alatt először láttunk esőt is. Azt hiszem, hogy panaszra az időjárás kapcsán nem lehet okunk. A blogcsapatról ma több képet is láthattok munka közben, amint az eseményeket folyamatosan követi, ha kell vízben, ha kell, akkor a fa tetején lesi a tábort és írja a blogját. Ebben pedig semmi túlzás nincs. Szóval irány az ágy, holnap pedig a búcsú…